Ez is egy átlagos nyárnak indult, mint amilyen a többi.
Reggel felkeltem, reggeliztem, gépeztem, TV-ztem és minden mást, mint egy unalmas napon.
Mikor anya hazaért, nagy mosollyal köszöntött engem, ami persze baromira feltűnt, mivel általában nem ugrunk egymás nyakába. Először nem értettem mi ez a nagy öröm, de 5 perc múlva már ketten visongtunk.
A nagynéném a 2 hét múlva tartandó szülinapomra, azzal lepett meg, hogy együtt megyünk Angliába:)
Sírtam az örömtől és közbe ugrándoztam!
Már pakoltam volna, mikor anyu szólt, hogy nem holnap indulok.
*2 hét múlva*
GOOOO ENGLAND!
Leszállt a gépünk. Már a repülőtér is teljes oázis volt a számomra, de Londonhoz képest sehol nem volt.
Pont a központban volt a szállásunk és ahogy lecuccoltunk, szólt Emily (a nagynéném, 27 éves), hogy öltözzek fel, ahogy egy koncertre mennék.
Először nem értettem, hogy most mire céloz.. koncert? Londonban? Mindegy .. ráhagytam.
Felvettem a ruhámat:
Majd örömmel szóltam Emilynek, hogy készen állok a 'koncertre'.
Mosolyogva figyelte a bénázásomat, ahogy szinte mindent beleraktam a táskámba.
20 perccel később végre elindulhattunk.:)
2 km-es sor volt az esemény helyszínén. Ahogy szétnéztem csak visongató lányokat, és szomorú tekintetű szülőket láttam.(:(:D)
Ahogy közelebb mentem, láttam, hogy 5 fiú áll a színpadon, a One direction volt.
