2013. január 8., kedd

Tizedik rész.

- Honnan tudtad? - kérdeztem.
- Liz. - mondta.
Ez volt álmaim étterme. Gordon Ramsay-é, a példaképemé. 
Gordon Ramsey restaurant
- Liam, ezt nem engedhetem meg magamnak. - mondtam szomorúan
- De én igen. Na gyere. - invitált be.
- Biztos? - kérdeztem
Csak mosolyogva bólintott. 
Bementünk. Valami elképesztő volt. Baromira tetszett. Soha nem hittem volna, hogy egyszer eljutok ide. Ráadásnak Liam Paynnel.
Elfoglaltuk a helyünket. Olyan fantasztikus volt. - igen, még mindig nem hiszem el -
- Szóval mit kérsz? - kérdezte
- Nem is tudom, annyi minden van. - döntésképtelen vagyok újonnan - Jó akkor ezt - mutattam rá az első fogásra.
- Biztos? - Liam
- ööööö. Bi-z-t-os. -
- Oké, én is azt kérem. - mondta
Jött egy pincér és "leadtuk a rendelést".
Nagyon sokat beszéltem Liammel. Egyszer ő kérdezett, egyszer én.
- Miért pont Anglia a kedvenced? - Liam.
- Mert britek vagytok, és persze minden más. A zászló, a telefonfülke, a London Eye és a többi. Csak úgy imádom. -
Desszert
- Mióta énekelsz? - Már nagyon kicsi korom óta. Először 14 évesen mentem az xfactorba, de szerintem tudod, hogy 2010-ben sikerült valami..
- Persze, minden directioner tudja. - nevettem
- Miért akarsz szakács lenni? -
- Szeretek a konyhában lenni, kikapcsol. - Jó fejnek tartod magad? - kérdeztem
- Hogyne. A legjobbnak - mosolygott.
Ezt még vagy 30 percig csináltuk, amíg meg nem jött a vacsoránk. Nagyon finom volt. Desszertnek fagyit és felfújt szerű sütit ettünk.
Miután befejeztük, nagyon megköszöntem Liamnek. Utána megöleltem. Olyan jó volt őt megölelni..
Hazafele nem a megszokott útvonalon mentünk. Bementünk a központban. Liam leparkolt.
- Hova megyünk? - kérdeztem
- Megmutatom neked Londont, este.
- De kis titokzatos vagy - nevettem
Gyönyörű volt London. Felültünk a London Eye-ra, ahol mindent láttunk - ekkor Liam megint közeledett felém, de már én is akartam. Már majdnem megtörtént de ......

1 megjegyzés: