Tizenkilencedik rész.

Először is. Köszönöm a régi olvasóimnak és az új olvasóimnak, hogy számíthatok rátok. :) Ha van ötletetek, vagy bármi a bloggal kapcsolatban csak írjátok meg. El sem hiszem, de elértem a 1000 oldalmegjelenítést. 

Nagyon imádlak titeket, és mégegyszer köszönöm.♥

Sokáig néztem ezt a képet. Most rosszul látok vagy mi?!

- Bell! - kiabáltam neki át a másik szobába
- Mi van? - jött vissza egy dühös hang. Felálltam, magam mellé tettem a gépet és átmentem hozzá. Milyen jól tettem. Bell a földön ült a fürdőszobájában. omg.
- Mi történt veled? - kérdeztem hitetlenkedve
- semmi - Bell részeg volt. De baromira.
- Bell ezt nem teheted! Az első estén leiszod magad. Normális vagy?! - kiabáltam. Nem igazán vette magára az előbb említetteket. Leültettem Bell-t egy székre, megmostam az arcát és lefektettem. Remélem, holnapra jobban lesz. Liz már aludt, tehát holnapig emésztenem kell magamban a Zayn&Bell képet.
Lezuhanyoztam és lefeküdtem.

Reggel.
Átmentem Bell-hez, de már nem volt ott. Lementem és megkönnyebbülten láttam, hogy tv-zik.
- Jobban vagy? - kérdeztem köszönés nélkül.
- Igen. Köszönöm. - mondta. Megakartam tőle kérdezni azt a képet. De nagyon. Mikor már mondtam volna, Liz ugrált le a lépcsőn.
- Tegnap olyan jó vooooooooolt Harryvel. - kiabálta
- Én nem emlékszem semmire. - mondta Bell -
- Semmire? - kérdeztem. Lehet, hogy nem direkt volt. Lehet, hogy mindketten OLYAN állapotban voltak..
- Semmire. Történt valami érdekes?
- Csókolóztál Zayn-nel. - mondtam szárazon. Sokáig gondolkozott rajta, először talán nem értette, vagy nem tudom.
- Hogy miiiiiiiiiii???????? - kerekedett el a szeme
- Ja. Láttam tumblr-ön képet. Megmutassam? -
- Hogy bírtam azzal a tuskóval smacizni?! -
Szóval neki ennyi jött le.
- Hát nem tudom, de nagyon cuki az a kép - mosolyogtam
- Hozd már Loraaaaaaaa - kiabálta Liz

Felrohantam a gépemért, és vissza.
- Itt van. - mutattam. Mindketten sokáig nézték
- Ne már, ne már, ne máááááááááááááááár - kiabálta Bell - most mindenki azt hiszi, hogy járunk.
- Szerintem cuki. - szólalt fel Liz
- Szerintem is - bátorítottam

Jött egy sms-em.
- Zayn kiakadt. (csatolt egy képet. Igen, azt a képet.) Feladó: Liam.*
visszaírtam neki.
- Bell is. Címzett: Liam.*
Sokáig vigasztaltuk a barátnőnket, és 2 doboz fagyi után megenyhült.
- Végül is, még jó is kisülhet belőle. - mondta magának
- Na végreeeee, végre felfogtad - tapsolt kettőt Liz

*Este 5*
Liam írt egy sms-et, hogy öltözzek fel csinosan estére. Vajon mit tervez? és miért? Azt is írta, hogy vigyem a lányokat. Szóltam nekik, hogy készülődjenek. Nagyon bezsongtak. Már teljesen kész voltam, mikor írtam Emilynek, hogy átmegyünk EGYÜTT, Liamékhez.
Sikeresen megérkeztünk. A barátom gyorsan kisietett hozzánk, és egy csók között betessékelt. Nem láttam senkit, miután az előszobába léptem. Aztán felkapcsolták a nagy villanyt. Mindenki itt volt.
BOLDOG NÉVNAPOT, LORAAA! - kiáltották egyszerre.
Először nagyon meglepődtem, aztán egy könnycsepp folyt le az arcomról. Nekem még soha nem csinált senki meglepetés bulit. Liam felé fordultam
és Liamre néztem aztán a többiekre. Utána megint vissza a barátomra, vagyis néztem VOLNA, de eltűnt. Kétségbeesett tekintetem mindent elárult. Először Niall kérdezte, hogy minden rendben van-e. 
Hol van Liam? - kerekedett el a szemem.

Tizennyolcadik rész.

A rendőr kezébe adtam a telefont.
- Látja? Most is és nem ez az utolsó. Biztos vagyok benne...
- Igen. Látom és rajta vagyunk az ügyön. Most hagyom, pihenjen, Ms. Major. Ha bármit megtudunk az ügyről, értesítjük önt.
- Köszönöm. Kérem siessenek.
- Mindent megteszünk. - majd elköszönt és kiment az ajtón.

Bell, Liz és Emily bejöttek.
- Komolyan nem hiszem el. Jól vagy? Mi történt? Anyád megfog ölni. - mondta Emily
- Ne aggódjatok már. Jól vagyok. Ez az elmebeteg állat, aki írogatja az sms-eket, tegnap leütött. Nem tudom, hogy jött be, de leütött.
- ÚRISTEN. - Liz
- detto - Bell.
- Nem kell sajnálni. A rendőr azt mondta, hogy megfogják találni.
- És Liam? Hol volt? - kérdezték
- El kellett mennie. Klippet forgatnak. És szeretném ha nem értesítenétek őt, az este történtekről. Kérlek. - mondtam
- Rendben.
- Mikor mehetek haza? - kérdeztem
- Még alá kell írnom pár papírt, aztán haza mehetünk. De csak egy feltétellel. Ha mostantól nem leszel egyedül. Mindig kell, hogy legyen melletted valaki.
- De Emily, nem kell rám vigyázni. Nem vagyok már kis lány.
- Mondja, akit egyszer leütnek, egyszer meg elütnek. Nincs de. Így lesz, Lora. Nem szeretném, ha még több bajod esne.
- Nem fog. Ma el kell mennem, találkozni Abby-ékkel.
- Kikkel? - kérdezték egyszerre.
- Mikor amnéziás voltam, beültem a starbucks-ba. Abby odajött hozzám és a "szárnyai alá vett". Náluk aludhattam egy este. Megmentett. Szóval hálával tartozom neki/nekik.
- Képes voltál egy idegennel elmenni? - hitetlenkedtek
- Igen. Emily, kérlek írd alá azokat, az izéket. Minél előbb elakarok innen menni.
- Megyek.

Liz és Bell itt maradtak velem.
- Noel. Írt. Facebookon. - mondtam, megtörve a csendet. Mindketten a szájukhoz kaptak. Természetesen ismerték a történetünket. Ők is nagyon jóba vannak vele. Vagyis csak voltak...
- És mit? és visszaírtál? - kérdezte Bell
- Hogy, rég beszéltünk, meg, hogy híres lettem és ha gondolom írjak vissza neki.
- És visszafogsz? - kérdezte Liz. - Azt tudni kell, hogy Liz-nek, nagyon sok ideig bejött Noel. Mindig próbáltuk őket összehozni. Akkor értettem meg, hogy miért nem sikerült. -
- Valószínű. Én még mindig nagyon szeretem, mint legjobb barátomat.
- Értem. - rám mosolygott - Képzeljétek! Harry-vel megvolt az első randink. Olyan édes.
- Jó nektek. Lora még jössz egy Zayn bemutatással. - nézett rám szúrós szemmel Bell
- Értem, értem. Meg ne ölj már - nevettem

Emily visszaért és mondta, hogy szedjem össze magam. Indulok. Beültünk Emily kocsijába (a cég adta neki) és feltűnt, hogy nem a megszokott úton megyünk.
- Hova megyünk, Emily? - kérdeztem
- Elmegyünk vásárolni. - mondta. Mindhármunknak felcsillant a szeme. Bell talán még nem is volt a központban. Egyébként nagyon lassan telik ez a 4 nap Liam nélkül. Már csak 2-t kell aludni. Már csak...

10 perc múlva már a Forever21-ben válogattam a nekem tetsző ruhákat.
- Akkor ezt is felpróbálom, és ezt is, de ezt sem hagyhatom itt. - Miközben minden 2. ruhát bevittem az próba fülkébe, elgondolkoztam azon, hogy most már munkát kell találnom. Nem vehet nekem mindig Emily ruhát. Majd Bellel keresek valamit. Sajnálatomra az összes ruha jó lett rám, és nem csak hogy jó volt rám, jól is néztek ki. Erősnek kell lennem. Majd visszajövök értük. Közben jött egy sms-em. A szívem a torkomban dobogott. Már megint ő lenne az?
- Nagyon hiányzol. Szeretlek Kicsim. x Feladó: Liam.*
Teljesen megkönnyebbültem. Viszont most egyfajta hiány érzett fogott el, de az nagyon. Nekem is hiányzott Liam. Még soha nem voltam ennyire üres.
Gyorsan visszaírtam neki.
- Nekem is hiányzol és mindennél jobban szeretlek. xx

Vissza kell írnom Noel-nek. Felmentem facebookra. A próbafülkében leültem a kis, sarokba helyezett székre. Sietve kerestem Noel nevét, a rengeteg ember között.
Meg van! Végre. Hirtelen felindulásból egy hat soros üzenetet küldtem, a volt legjobb barátomnak.
Címzett: Wagner Noel
Feladó: Major Laura

Szia Noel, épp Londonba vagyok. Nem mondanám magam híresnek, inkább keresett. Vagyis csak Liam miatt. Liam, a barátom, ha nem tudnád :) Ha d.u. otthon vagy esetleg feljöhetnél skype-ra, beszélni.
Most a Forever21-ben vagyunk a lányokkal, és Emily-vel. Nem tudom, miért írtam ilyen sokat neked, de remélem értékelni fogod:DD puszi :)x

Aztán elküldtem. De nem kellett volna. Miért nem lehet visszavonni? baszki.
Noel azonnal visszaírt.

- Szia Loraaaa, azt hittem nem fogsz vissza irni. Btw mit csinalsz Londonba? és Bellek miert vannak ott? Amugy jo a d.u. mondjuk 5. :)) de hagylak vasarolni. csoooook x

Miután befejeztük a vásárlást, rohantam haza, hogy beszélhessek Noellel. Már az ajtó kilincsét fogtam, mikor jött egy sms-em.
- Rohansz a 6. pasidhoz?x Feladó: Ismeretlen

Ok. Akkor a jó kedvnek lőttek. Nem törődtem a mögöttem álló lányokkal, felrohantam a lépcsőn, egyenesen a szobámba. Benyomtam a gépet, közben összefogtam a hajam. 16:50 van, magyar időszámítás szerint. Életem leghosszabb 10 perce volt. Magam sem értem, miért vártam ennyire, ezt a beszélgetést.
NA VÉGRE. Noel bejelentkezett. Noel Elérhető. Azonnal jött egy üzenet tőle.
- Szia, vagy? :) - Noel - villogott a kis ablak. Videóhívást kezdeményeztem. Eltartott egy darabig, hogy felvegye. Azért nem 1 méterre van innen. Már újra akartam indítani a hívást, mikor végre elfogadta.
- Szia Lora. Hogyhogy Londonban? - kérdezte mosolyogva
Elmondtam neki az egész történetet. Hogy mit keresek itt, hogy mik történtek velem. Jó volt egy "külsősnek" elmondani a történetemet. A volt legjobb barátom arcán igazi érdeklődést láttam. Nem untattam, nem idegesítettem. Érdekelte a mondandóm.
- Értem. Már mindent értek - mosolygott
- És veled? Mik történtek otthon? - kérdeztem
- Dave-k elmentek fesztiválozni. Dan otthon ül. A plasztikok percenként változtatják az állapotukat, hogy épp a Westendben, vagy az Arénában vannak -e. Ki a szart érdekel? De most komolyan. - röhögött . én is. - Értem. Mindent elmondtál ezzel a 2 mondattal -
- Örülök, hogy beszéltünk. De most mennem kell. Ha gondolod majd folytathatjuk.
- Mindenképp - mondtam
- Szia Loracitaaaaaaaaaaaaaa - dobott egy puszit és kilépett.

Ezután 2 nap teljes unalmasságba telt. Noel írt egy sms-et, hogy elkell utaznia a nagymamájához, aki Szegeden lakik. 1 hétig nála lesz. Ahol semmilyen internet kapcsolat nincs. Éljen. Liam írt egy sms-t, hogy menjünk át hozzájuk 4-re. 3 van. Ezt az 1 órát már ki kell bírnom. Ha sikerült 4 napot kibírni, 1 óra semmi nem lesz.
Tévedtem majdnem meghaltam ebben az egy órában. DE VÉGRE. 4 óra van.

Liam kinyitotta nekünk a kaput. Bementünk. Ott volt Eleanor, Adele és a fiúk.
- Ismeritek Bell-t? - kérdeztem
- Még nem mutattad be. - mondta Harry. Közben Liz leült mellé, és egy hosszas csók után végre rám figyeltek. Ja szóval, hogy ők járnak.
- Ő itt Bell. A 2. legjobb barátnőm. - mondtam Zayn-nek célozva, de nem igazán figyelt rám, se Bell-re.

Hajnali 2-ig voltunk náluk. Beszélgettünk, ettünk, "játszottunk"........... jó volt. Még talán így együtt soha nem voltunk. Liam hazavitt minket. Még Harry jött velünk.
- Hiányoztál már. Nagyon. - mondta
- Te is nekem, Liam. - én

Liz és Harry kellőképpen elbúcsúztak egymástól. Mintha nem látnák egymást holnap.

Bell egyedül volt. Sajnáltam.
- Zayn nem mondott semmit Bellről? - kérdeztem Liam-et.
- Nem. De nem úgy néztek ki, mint akik mentek egymás nyakába borulnak a szerelemtől. - ez megmosolyogtatott, de egyben el is szomorított.

Liam és Harry elmentek, Lizékkel megbeszéltük az estét. Mindenki elment zuhanyozni, felnéztünk a netre és OFFLINE.

Másnap semmi érdekes nem történt. Aztán d.u. jött egy sms-em Liamtől, hogy menjünk el este valahova. Így mindenki, 10-en. Írtam neki, hogy semmi kivetni valóm nincs az ötletében, jó lesz. :)

Ugye 3 napja voltunk vásárolni és ezt a ruhámat (amit akkor vettem) pont jónak találtam a mai estéhez. Felöltöztünk mindhárman. Közben Adele is átjött, és velünk készülődött. Készen voltunk. Mind a 4-en. Legközelebb Eleanor-t is megkéne hívnunk. Alig ismerjük. Láttam Bell-en, hogy szomorú. Elhívtam egy másik szobába.
- Mi volt Zayn-nel? - kérdeztem egy bátorító mosoly közt. -
- Egy tapló. Utálom! Végig flegmáskodott. Aztán ott hagyott, és nem jött többet vissza, pedig azt mondta, hogy mindjárt jön. - megdöbbentett Zayn viselkedése. Azt hittem ő rendes fiú.
- Lehet, hogy ma más lesz. - mondtam
- Lehet, de engem már nem érdekel. Leszarom. Azt hittem, nekem is ilyen könnyű lesz, mint nektek. De csodák nem léteznek, Lora. - Ez a mondat sokáig visszhangzott a fülemben. De igenis léteznek! Ha nem léteznének csodák... nem lennénk Angliában. Nem lenne Liam Payne a barátom, és nem készülnénk estére egy party-ba Niall Horan barátnőjével. Csodák léteznek!!!! - lehet, hogy az utolsó mondatot már nem magammal beszéltem meg, mert Bell hülyén nézett rám. De nem szólt semmit.

1 órával később ott voltunk.

Liam végig fogta a kezem, nem engedte, hogy elmenjek mellőle. Louis, Harry és Niall is így tett. Zayn és Bell egyedül bolyongtak. Megbeszéltük, hogy 4-kor a bejáratnál találkozunk.
Nagyon büdös volt ezen a helyes. Minden cigi és pia szag keringett. Kiakartam menni levegőzni, mikor valaki megfogta a derekamat.
- Szia cica, táncolunk? - csókolta meg a nyakam - hátra fordultam és nem Liam volt. Egy részeg srác akart velem kikezdeni. Hirtelen felindulásból, (és talán a büdös miatt is) ODA ütöttem neki. Hagyjon békén. A srác a szórakozó hely közepén össze esett. Egyik nyáron jártam utcai harc edzésre. Most meghozta az eredményét. Liam-et kerestem a tömegben, de eltűnt. Nem mehetek el Liam nélkül. Átmentem 2x a házon, ahol voltunk de a barátom sehol nem volt. Megpróbáltam hívni, de nem vette fel. Aztán megláttam. HATALMAS KŐ ESETT LE A SZÍVEMRŐL. Liam egy kanapén ült, kezében egy pohár kóla és tv-t nézett.
- Végre megvagy, kincsim. - huppantam le mellé a kanapéra
- Gondoltam, ha nem megyek sehova, megtalálsz. - mondta
- Jó ötlet. Nem akarsz egy kicsit kimenni, levegőzni? Kérlek gyere ki velem. - kérleltem
- Menjünk - nyomott egy gyors puszit az arcomra. Megfogta a kezem és utat törve a tömegben, "ki vitt".
-Köszönöm. Pont jókor jöttünk ki. Ilyen gyorsan hajnali 4 lett. A többiek is jöttek ki, szép lassan. Már csak Zayn és Bell hiányzott. Aztán megjött Bell és utána Zayn.
- Mehetünk? - kérdezte Liam. Mindenki csak bólintott és haza mentünk.

Lezuhanyoztunk. Én felnéztem a netre. Végig tekertem a tumblr-t és egy képen megakadt a szemem.

Zayn and one girl in the night 27th, June

Bell volt az.

Tizenhetedik rész.

Miért nem hagy engem békén ez az idióta? Miért írogat nekem? Keressen már más "áldozatot".
Megmutattam Liam-nek, aki:
- Nagyon sajnálom Lora, ez az egész miattam van! Ha nem ismernénk egymást, nem lennének ilyen köcsög zaklatóid. Mondanám, hogy ne legyünk többet együtt, de azt nem élem túl. - nem mondtam semmit, csak megöleltem. Ne hibáztassa magát, nem ő a hibás, hogy vannak a világon elmebetegek.
- Menjünk Szívem. - mondtam.

A forró csokim melegítette a kezem a csípős hidegben. Igaz, nyár van, de Londonban ez már megszokott, hogy átlag alatti a hőmérséklet.
Liam az úton nagyon sokszor rám nézett. Néha visszanéztem. Szomorúságot láttam a szemében. A legutolsónál rákérdeztem.
- Baj van, Kicsim? -
- Hát.. Nem akarom, hogy idióták írogassanak neked. Féltelek. Nem akarlak még egyszer elveszíteni. - mondta
- Nem fogsz. - csókoltam meg. - Vigyázunk egymásra. - mondtam egy ölelés közbe.

Soha nem szerettem még így embert, mint akkor Liam-et. Elképesztő, hogy miket vált ki belőlem.

Mikor hazaértünk Liam el akart menni, mondván nem akar már zavarni. Biztosítottam róla, hogy itt mindenki szívesen látja. Sokáig kellett győzködni, de megérte. Itt maradt :) Szóltam neki, hogy elmegyek zuhanyozni, addig csináljon valamit, érezze otthon magát.

- Itt vagyooooooooook. - ugrottam a nyakába. Liam megcsókolt.
- Örülök. - suttogta
- Nem baj ha felnézek a netre? - kérdeztem
- Nézhetem én is? - mosolygott
- Persze - adtam neki egy puszit.

Elővettem a gépem, és bekapcsoltam. Mikor felmentem a netre, mindenhol 1000 milliárd üzenet, jelölés, taggelés. Minden. Rég voltam fent. Fura volt, hogy ilyen sok ideig nem gépeztem, mert nagy kocka vagyok.
Lenyitottam az ismerős felkéréseket.

- Őket nem ismerem. - mutattam az oszlopra - és őket sem.
- Ez a népszerűség. Sok ember bejelöl, de nem ismered őket. Remélik, hogy egyszer megismerhetnek. Ne jelöld őket vissza. - bólintottam, és rákattintottam az üzenetekre. Rengetegen érdeklődtek irántam, sokan azt akarták, hogy meghaljak. De egyik "Dögölj meg te whore" sem idegesített annyira, mint a telefonos zaklatóm.
- Na jó, nekem ennyi elég volt. Láttad már ezt a képet? - mutattam felé egy közeli képet rólunk, amit tumblr-re töltöttek fel.
- Nem, de tetszik. - puszilta meg a fejem.
Tovább néztem az üzeneteket, mikor egy ismerős név tűnt fel. A volt legjobb barátom írt.
- Szia Loraszita, rég beszéltünk. Nagyon híres lettél látom. :D Ha gondolod majd írj. :)x
Feladó: Wagner Noel
- Előtörtek belőlem az érzések, hogy régen mennyit voltunk együtt. Hogy mennyit beszéltünk és milyen jóba voltunk. De ő többet akart a barátságnál. Én nem. Elmentünk egyszer egy vidámparkba. A többiek kettesben hagytak minket. Noel, mint mindig csak poénkodott, én meg szokás szerint szét röhögtem magam rajta. Felültünk egy hullámvasútra és a végén... megakart csókolni. Én csak annyit mondtam neki, hogy ez nem lehet. Te mégiscsak Noel vagy....! Azon a délutánon megszakadt köztünk a kapcsolat. Néha még írtunk egymásnak, és beszéltünk is pár szót, de nem volt már semmi sem a régi. És nem, nem utáltam meg. Még mindig a legjobb barátomként tekintek rá, de ő már nem keresi a társaságom. Liam törte meg a "nosztalgiázásom".
- Jól vagy Lora? - kérdezte
- Itt van ez a fiú. - mutattam a képernyőre. - A volt legjobb barátom.
- Mi történt? - kérdezte Liam
- Sok minden. - folyt le egy könnycsepp az arcomról. - Liam magához ölelt és megnyugtatott, hogy nincs semmi baj.
Még gondolkozom, hogy visszaírjak-e Noelnek. Tekertem lefele a kis scrollbart, bal oldalt, és láttam, hogy Abby is írt.
- Írj már vissza Loraaaaaaaa!! Legalább, hogy élsz-e. (nem ez volt az első üzenete)
Feladó: Abby Parker
Visszaírtam neki, hogy igen, élek, és majd találkozhatnánk, hogy megköszönjem nekik, hogy nem hagytak egyedül. Azonnal válaszolt.
- Holnap, d.u. 2, starbucks. :) - visszaírtam neki, hogy oké, tökéletes.
Később kiderült, hogy Liam félt tőlük és volt is rá oka, de mindent csak a maga sorjában.

Este 11 volt, Liam már elment. Most 4 napig nem látom, klippet forgat a fiúkkal. Fogalmam se volt, hol van Emily, Liz és Bell. Egyedül voltam. Gyorsan lezuhanyoztam és mikor lefeküdtem volna, hallottam, hogy nyílik az ajtó. Lementem a lépcsőn, de nem láttam senkit/semmit. Egyszer csak lépteket hallottam és megfordultam volna, de valaki leütött.

Reggel, megint kórházban keltem. Szerencse, hogy most mindenre emlékszem. Mióta Londonban vagyok már 2-szer voltam itt. Azelőtt soha nem volt bajom. Bejött hozzám egy rendőr.
- Ms. Major? Jól érzi magát? - kérdezte
- Igen, köszönöm. Már megint miért vagyok itt? Arra emlékszem, hogy valaki megütött hátulról.
- Pontosan ezért és ezért vagyok itt én is. El kéne mondania, hogy mire emlékszik. Ohh, és még egy üzenete érkezett az este. Érdemes lenne megnéznie. - Gyorsan megfogtam a telefonomat. Egy pillanat alatt az üzenetekhez értem.

- Mondtam, hogy meghalsz, Szivikém. Bárhol vagy, megtalállak.;)xx Feladó: Ismeretlen
Na most már tényleg elegem van. Képes volt megkeresni és leütni engem? Komolyan nem normális.

- Pár hete, mióta ideköltöztem Londonba, ír nekem egy ismeretlen szám. A halálomat akarja.
- Csinált/Tett valamit, aminek köze lehet ehhez? - kérdezte
- Megismerkedtem az egyik bandával. Vagyis érti.. szóval. Összejöttem Liam-mel.
- Értem. Szóval nem ez az első eset ez az üzenet. Megtartotta a többit vagy kitörölte őket?
- Mind meg van. Kérem, derítsék ki, ki ő. Nem bírom már ezeket az sms-eket elviselni. Mindig elrontják a napom, soha nem hagy békén és most ez is. Nem normális. Eljött hozzánk, leütni.

A rendőr már válaszolt volna, mikor a kezemben lévő telefon rezegni kezdett.

- Már rendőr is szükséges? Seggfej. xx Feladó: Ismeretlen

Tizenhatodik rész.

Fogtam és kinyomtam a telefonomat. Engem most már senki ne keressen. Két barátom van.

- Nem tudom, hogy kerültem ide. Valaki azt mondta amnéziám van. Lehet, hogy ezért nem emlékszem semmire. - válaszoltam Jess-nek.
- Aha, értem. És mi ez a ruha rajtad? -
- A pizsamám, és egy kabát. - vörösödtem el. Tényleg. Az egész városba egy pizsamába járkáltam. -
- Ez gáz. Már boccs - röhögött Jess. - Holnap veszünk neked valami elfogadható göncöt. - mondta
- Jó lenne. De nem fogadhatom el.
- Ne hülyéskedj már. Holnap vásárlunk. Nincs nemleges válasz - kacsintott

Abby kijött a boltból. Egy fehér környezetbarát táska volt nála.
- Mehetünk.

10 perc volt az út. Meglehetősen kis házuk volt, de otthonos. Az újonnan megismert barátnőm körbevezetett.

- Mostantól ez a szobád, amíg itt laksz. Mutatott egy kis, sötét szobára. Nekem személy szerint tetszett. Nem volt vele bajom.

Reggel Abby keltett.
- Kelj már fel! Hogy bírsz ennyit aludni? - röhögött
- Kimerült vagyok mostanában.
- Ok. Most megyünk vásárolni. - nem hagyott sok gondolkodási időt. Letépte rólam a takarót, és már is az ajtóban álltam.

20 perccel később már egy városi ruhaboltban próbáltuk a ruhákat. Elég furcsa darabokat hozott Jess.
- Köszönöm, hogy ennyire törődsz velem, de ez nem az én stílusom.
-LEHET, de ha felveszed beleszeretsz. - Egy próbát megért gondoltam . -
- Voilá. - mutattam meg magam. -
- Hallod baszki. Kibaszott jól nézel ki. - szóval Jess ilyen káromkodós típus. -
- Köszi. De nem hiszem, hogy futja nekem erre.
- Meghívlak egy ruhára. lol. - Ne parázz, szeretni fogod. -
- Biztos? - kérdeztem vonakodva
- Biztos.

- Akkor mehetünk is. - mondta - Látod valahol Abbyt?
- Nem igazán. Ja de! Ott van nézd! Hátul a nadrágoknál, mutattam a sorra. Abby valamit nyomkodott a telefonján és visszajött hozzánk.
- Akkor mehetünk? - kérdezte
- Igen. - mondtuk egyszerre.

Amúgy vissza kapcsoltam a telefonom, kell ha eltűnnék. De nagy hiba volt. 108 nem fogadott hívás és 20 sms várt rám. Hagyjanak már békén! Az utolsó különösen nem érdekelt.

- Mi van Ribikém, már mások vesznek neked ruhát? Feladó: Ismeretlen

Ha lesz egy kis pénzem, esküszöm lecserélem a telefonomat. Amúgy még valami Liam írt 1000 sms-est, Liz és Bell is. Meg valami Emily és hívtak is sokszor. TÚL SOKSZOR.

- Nem akartok csinálni egy közös tatoo-t? Tök menő lenne. A barátságunk jelképéül - Vetette fel az ötletet Jess.
- Jó ötlet. - mondta Abby.
- Hát nem tudom. Még soha nem csináltam tetkót. Fájna.
- Nem fáj - bátorítottak

10 perc múlva egy Tatoo szalonba voltam.
- Kezd te Lora.
- Muszáj? - vonakodtam
- Jó lesz. - mondták egyszerre.

Már épp hozzám ért volna a tű, mikor egy hatalmasat kiáltottam.
- Ne érjen hozzám! - Minden beugrott. - Hol van Liam? És mit keresek itt?
- Azt tudom, hogy kik vagytok, de miért hoztatok ide? - hadartam - Liammel akarok beszélni! Azonnal.
A tetováló ember nagyon megijedt a hirtelen kitörésem miatt.
- Ne kiabálj már Lora. Maga meg ne legyen ilyen nyomorék. - szólt ránk Jess. Abby csak bátorítóan megveregette a vállam.
- Milyen Liam? - kérdezte - Liam Payne. A barátom. - elkerekedett mindkettőjük szeme. Az a Liam Payne? Az 1D-s? - Igen - mondtam. - és ha most megbocsátotok, mennem kell a világ legjobb barátjához. Köszönöm a ruhát Jessica. Ígérem kifizetem, miután rendezem a dolgaim. -
- Hagyd csak, Lora. -

Majd kirohantam. Először megpróbáltam felhívni Liam-et. Csak hangposta volt. Gondolkoztam, hogy hol lehet. Elkezdtem rohanni, teljes erőmből. Csak azon voltam, hogy bocsánatot kérjek Liam-től. Elmentem a fiúk házához, de csak Louis és Eleanor voltak ott. Azt mondták, hogy elment valahova egyedül. Megkérte őket, hogy ne keressék sehol, sehogy. Második utam a Starbucks-ba vezetett. Nem volt ott Liam. Utána megnéztem a kis boltba ahova elvitt engem először, de semmi. Gondolkoztam, rengeteget. Vajon hol lehet? és mit csinál? Hiányzott Liam nagyon. Aztán beugrott. Ahol először beszéltünk. A koncert helyszínén.
Odarohantam. És IGEN. EZ AZ . A barátom ott volt.

- Liam! - kiabáltam, de nem fordult meg. Egy sötét kapucnis pulcsi volt rajta. Oda futottam a maradék erőmmel és megöleltem. - Annyira sajnálom, Szivem. A hülye amnézia az oka. - Liam megfordult és egy könny csöppent le az arcáról.
- Lora, emlékszel rám? Annyira hiányoztál. - ölelt szorosan magához.
- Igen, de többet ne hagyd, hogy elmenjek. Majdnem lett egy tetoválásom. És ez a ruha. Fertelmes.
- Menjünk haza, Lora. - nyomott egy puszit a számra.
- Hiányoztál. - öleltem meg még egyszer.

Liam-mel haza mentünk. A szobánkba 5 milliárd zsepi szét volt dobálva. Senki nem volt otthon.

- Liam, elkísérnél kicserélni a telefonkártyámat? - kérleltem.
- Persze - nyomott egy puszit a fejemre. Mielőtt elmegyünk, nem akarsz átöltözni? - mondta - Persze engem nem zavar -
- Nagyon vicces vagy. Mindjárt jövök. - pusziltam meg

25 perc múlva már a boltban voltunk.

- Tehát számot akar cserélni. - mondta a szemüveges nő az üzletben.
- Igen.
- Tessék - adta a kezembe az új kártyámat és a blokkot.

Beültünk egy kávézóba és kicseréltem a kártyát.
- Remélem többet nem ír.
Megjött a rendelésünk és vele egy sms-es is.

- Azt hitted, hogy le rázhatsz? Soha nem szabadulsz meg tőlem.;) x Feladó: Ismeretlen

Tizenötödik rész.

Megint zaklatott lettem. Ahogy láttam az amnéziám alatt is, jött egy sms-em Tőle.
Megmutattam a lányoknak a telefont. Liam kérdőn nézett ránk. Most már muszáj volt neki is elmondani.
- Van valaki. Aki mióta úgymond, együtt vagyunk, írogat nekem. -
- Megnézhetem? - odaadtam Liam kezébe a telefont, és láttam, hogy az arca teljesen "elborul". - Ez miattam van. -
- Dehogy van miattad - öleltem meg. - Csak valaki a magáénak akar tudni.
- Nem. Miattam írnak neked ilyeneket. - mutatott a telefonra. - Cserélj számot. ű
- Az lesz a legjobb. - majd ledobtam a komódra a készüléket. - Itt alszol ma velem? - kérleltem Liam-et.
- Persze - mosolygott.

Liam nagyon jó hálótárs. Az újdonsült macim. Hátulról megölelt és így elaludtunk.

*Reggel*
Kinyitottam a szemem. Egy teljesen ismeretlen helyen voltam. Egy barna hajú fiú feküdt mellettem, aki hátulról átölelt. Gyorsan kiugrottam az ágyból.

-T-t-te ki vagy? - kiabáltam
- Mi a baj Lora? - kérdezte a fiú.
- Még a nevemet is tudod? Honnan ismersz? és mit keresel itt? -

Nem vártam meg a válaszát, felvettem egy hosszú kabátot, megfogtam a táskám és kiszaladtam a házból. Nem tudtam hol vagyok.
Elkezdtem az autók után sétálni, úgy látszott, hogy a központ felé mentek. Beültem egy kávézóba. Volt a zsebembe egy kevés pénz, amiből vettem egy kávét. Rengeteg gondolat volt a fejemben. Először is.
Mit keresek én itt? Hol van anya? Hol a tesóm? És miért nem vagyok Pesten? Miért van minden angolul kiírva? Még szerencse, hogy régebben Emily, a nénikém tanított nekem angolt. Most enélkül, még ennyit se tudnék, mint most. Idegesen markoltam a poharamba. A táskámban kutattam mikor jött egy sms-em.
- Mi van kislány, eltévedtél? x Feladó: Ismeretlen
Ki írhatott nekem? - gondolkoztam - Ekkor odajött hozzám egy kedves lány.
- Szia Abby vagyok. Nagyon zavartnak tűnsz. Baj van? - érdeklődött.
- Semmire nem emlékszem. Hol vagyok? és miért nem tudok semmit? - öntöttem ki az újonnan megismert lánynak a lelkem.
- Azon tudok segíteni, hogy hol vagy. Londonban, szivem. Viszont azt már nem tudom, hogy miért nem emlékszel semmire. Sajnálom - mondta
- Bemutatnád a várost? Legalább elterelem a figyelmemet. - kértem
- Hogyne - mondta mosolyogva. - Indulhatunk?
- Igen.

Kiléptünk a kávézó ajtaján. Egész meleg volt, a nap kellemesen sütött. Zajos volt aznap a város.
Egy óriáskerék felé vettük az irányt.
- Ez a London Eye. Ugye innen mindent lehet látni. - nevetett
- Gyönyörű.
- A következő a Big Ben lesz. A közelébe pedig van egy híres piros telefon fülke. Ha szerencsénk van még, a 2 emeletes buszra is feltudunk ülni.
- Izgalmasnak hangzik. De ugye, nem gond, hogy megkértelek? - kérdeztem
- Dehogy. Mindig is szerettem volna körbe vezetni valakit. -
- Köszönöm. - hálálkodtam

10 perc múlva ott voltunk a Big Ben-nél. És igen, sikerült felülnöm egy piros buszra.

- Szereted a One direction-t? - kérdezte Abby.
- Az micsoda? - én
- Egy angol fiú banda. 5-en tagok. Csak gondoltam szólok, mert itt vannak.

Láttam, hogy rengeteg lány szalad oda egy fekete autóhoz.

- Nem baj ha oda megyünk? Csak mert személy szerint imádom őket. - Húzott Abby.
- Dehogy. Szívesen megismerem őket. - válaszoltam

Az autóhoz sétáltunk. Vagyis inkább futottunk. A fiúk épp dedikáltak. És akkor megláttam, azt a fiút akivel reggel találkoztam. Szerintem ő is észrevett. Sokáig engem nézett, gondolom biztosra akart menni, hogy én vagyok-e. Ezek után elkezdte a nevemet kiabálni. Nagyon megijedtem. Honnan ismer ez a fiú? Némi gondolkodás után, elkezdtem rohanni. Tiszta erőmből futottam. Miután kiakartam köpni a tüdőmet. Valaki megfogta a karom.

- Végre megvagy. Mi a baj Lora? Miért futsz előlem? Miért bujkálsz? - aztán átfutott valami az arcán -
Visszatért az amnéziád. - jelentette ki.
- Mi vagyok? és honnan ismersz? Ki vagy te? Hagyj már békén. KÉRLEK. - elkezdett hullani a könnyem.
- Lora! Kérlek. Ne mondd ezt. Szeretlek. - mondta
- Értsd már meg, hogy mi nem ismerjük egymást. - utálok kiabálni, és főleg ezzel a sráccal aki túl kedves volt velem. - Kérlek, nagyon szépen. Hagyj békén . - mondtam neki és ott hagytam. Baromira sajnáltam, igaz nem ismertem. Tovább már nem jött utánam.
Egyszer még hátra néztem, a falnak dőlve ült a koszos földön.
Reméltem, hogy megtalálom Abby-t. Miközben kerestem a sötét utcákon, egyetlen ismerősömet, a fiú szavai visszhangoztak a fejemben. - Visszatért az amnéziád. - Mi van ha tényleg amnéziás vagyok? Mi van ha tényleg ezért nem emlékszem semmire. Valaminek történnie kellett, hogy kihagyjon az agyam. De mi volt az?
Aztán megpillantottam Abby-t. Egy lánnyal beszélgetett, egymásnak mutogattak egy dedikált papírt. - Nézd az enyémet Harry! Sajnos Liam elfutott (aztán fura képet vágott) - Az enyémet pedig Louis. - mondta a másik lány. Abby elővett egy cigit. Elkezdte szívni. Megkínálta a másik lányt, aki ugyanúgy tett, mint Abby. Mikor odaértem hozzájuk, engem is megkínált, de nem vettem belőle.
- Most nem, köszi. - mondtam
- Ismered Jess-t? A legjobb barátnőm.
- Nem. Még nem volt szerencsém. - Szia Lora vagyok - nyújtottam a kezem. - Ehelyett a szőke tetovált lány megölelt.
- Üdv a családban újonc.

Még mászkáltunk a városban 2-3 órát, aztán mondták a lányok, hogy haza mennek.
Először beleegyeztem, aztán eszembe jutott, hogy nincs hova mennem.
- Figyeljetek lányok. Tudom, hogy még csak most ismertük meg egymást, de nincs hova mennem. Nincs otthonom.
- Akarsz nálunk aludni? - kérdezte Abby
- Nagy baj lenne? De csak ma este. Holnap keresek valami lakást... - mondtam
- Gyere cicavirág. - mosolygott - Veszek valamit, mindjárt jövök. - beszaladt egy kis boltba, és egyedül hagyott Jess-el.
- Szóval, mi szél hozott Londonba? - kérdezte érdeklődve

Közben jött egy sms-em. Megnéztem a telefonom.

- Ha eszedbe jut valami, kérlek hívj, hiányzol Szivem. x Feladó: Liam**

És időközben egy másik is.
- Csöves lettél, kis köcsög? :)) x Feladó: Ismeretlen

Tizennegyedik rész.

Ez az sms nagyon felzaklatott. A barátaim képébe nyomtam a telefont. Ez kicsoda?
Liz és Bell összenéztek, kivették a kezemből a telefont és visszarakták a szekrényemre. Nem értettem miért csinálják ezt.
- Mit mondott az orvos? Mi a bajom? - kérdeztem
- Amnéziás vagy. Vagyis visszafog jönni az emlékezeted, csak még időbe telik. Annyira beverted a fejed.-Liz
- És mikor fogok emlékezni?
- Azt senki nem tudja. Lehet, hogy egy óra múlva, lehet, hogy csak egy év múlva. - folyt le egy könnycsepp az arcán -
- Értem. De ne sírj. Kérlek. Mikor mehetek haza?
- Még elvégeznek pár vizsgálatot, utána hazajöhetsz velünk.
- Veletek lakom? - csodálkoztam
- Igen, a nyár eleje óta. Tudod, ide költöztünk a szünetre. Emilyhez. Kapott itt egy házat. - mondta - Megismerkedtél Liam-mel és jártok. 17 éves vagy. Emlékszel már valamire? -
- Nem, nem igazán.

Bejött egy orvos, és megkérte a lányokat, hogy menjenek ki. Pár vizsgálatot elvégeztek és d.u. 5-kor felhívták a nénikém, hogy értem jöhet. Csodálkozva néztem London utcáit a haza úton. Nagyon szép házunk volt, és nagy szobám. Körbe vezettek engem. 1 óra múlva lefeküdtem a hatalmas ágyamba, és bekapcsoltam a gépemet. Megnéztem az összes közösségi oldalt, és képet hátha eszembe jut valami, de nem. Valamiért beszélni akartam Liam-mel. Megkértem Liz-t, hogy hívja fel és kérje meg, hogy jöjjön át. Nem kellett rá sokat várni, 5 perc múlva bejött az ajtómon.
- Szia Lora. - köszönt
- Liam? - és akkor beugrott minden, az összes együtt töltött idő. Az első randink a London Eye-on, a vidámpark. és minden. - Liam, úristen. Hiányoztál. Felugrottam az ágyamból és megöleltem egy csók között. - Liam nem hitt a szemének, meg a fülének, meg úgy semminek. -
- Emlékszel Lora? - csókolt vissza és megölelt -
- Igen. Eszembe jutott minden. És nagyon- nagyon hiányoztál. - kitört belőlem a zokogás.
- Nekem is, Szivem. - Liam
10 percet álltunk ölelkezve, mikor Liz lépett be az ajtón.
- Liiiiiiiiiiiiiiiiiiiz. - kiabáltam és odaszaladtam megölelni.
- Loraaaaaaaaaaaaaaaaaaaa. Végreeeeeeeeeee. Visszajöttél. - Liz- Várj hívom Bell-t, és Emily-t.

Mindenki ott volt a szobámba. Örültek nekem, hogy visszajöttem. De senki nem tudta még, hogy megint "elmegyek" majd.

Jött egy sms-em.
Szállj le a pasimról te nyomorék. Látlak. x Feladó: Ismeretlen

Tizenharmadik rész.

Jött egy sms-em. Sietve néztem meg a rezgő telefont, de meglepett a szöveg.

- Láttalak a reptéren, megöllek te *** (és egy gyönyörű jelzővel illetett). - Vajon ki volt ez? A száma elvolt rejtve. AJHHHHHH

A 2 lány kérdőn nézett rám, tuti hülye fejet vágtam, mert meg is kérdezték, hogy mi a bajom. Megmutattam nekik. Ezután 3 fancsali képű csaj állt a konyhában.
Szerintem hagyjuk - lehet hogy félrement. - megpróbáltam oldani a feszültséget.
Aha, remélem - Bell.

Liz kitalálta, hogy hallgassunk zenét és "énekeljünk". Negyedóra múlva már nyoma sem volt nyomasztó hangulatnak. Hiányzott már az együtt töltött idő, hogy csak 3-an vagyunk. 2 óra múlva írtam Niall-nek sms-t, hogy ha rá ér, átjöhet. Kérdezte, hogy hozhatja-e Adele-t, és válaszoltam, hogy ez nem kérdés.
Nagyon gyorsan ott voltak nálunk, bemutatta a lányoknak őt. Szerintem nem egy félős csaj, csak még új neki ez az egész. Sokáig nálunk voltak, és az biztos, hogy nem unatkoztunk. Jobban megismertük Adele-t és kiderült, hogy tök jó fej, meg vicces. Niall-nek el kellett mennie valahova és vinni akarta a barátnőjét is, de mondtam neki, hogy nyugodtan itt maradhat. Adele kérdőn nézett rám, hogy biztos-e, én csak bólintottam. Miután Niall elment, kaptam egy sms-et. Reméltem, hogy nem AZ a valaki.

Miss u x - Feladó: Liam**

Baromi boldog voltam, és nekem is hiányzott már. Szerettem volna látni, találkozni vele, de neki is dolga volt.
Jött még egy sms-em. Milyen felkapott lettem ma.
Emily volt, hogy vegyek egy tonna popcorn-t, mert filmnézős kedve van, és estére ez a terve.
Szóltam a lányoknak, hogy kirohanok a boltba. (itt van nem messze egy). - bólogattak -
Mikor kiléptem a kapun csörgött a telefonom.
- Igen? - kérdeztem mosolyogva.
- Szia Lora, holnap valamerre? - Liam

Válaszoltam volna, de akkor egyszerre több dolog történt. Egy fotós hirtelen előttem termett. Belevakuzott a szemembe és elment. Egy autó fékezését hallottam, de már nem láttam.

Legközelebb mikor felébredtem 4 fehér fal vett körül.
Szétnéztem, infúziót adagoltak be nekem. Nagyon fájt a fejem. Bejött egy orvos.

- Jó reggelt, Ms. Major. Hogy érzi magát? - kérdezte kedvesen.
- Reggel van? Egyébként jól vagyok, csak fáj a fejem. - válaszoltam.
- Van itt pár ismerős, aki megakar látogatni téged. Bejöhetnek?
- Persze. - láttam pár embert a "szobám" előtt, de nem voltak ismerősek. Mielőtt becsukódott az ajtó hallottam, hogy az orvos azt mondja, hogy "amnézia is lehet." Láttam, hogy a legtöbbjükből kitört a sírás. Elszomorodtam, bár nem ismertem őket. Bejött egy fiatal szőke hajú nő.

- Szia Emily vagyok, felismersz? - kérdezte könnyezve - nem mertem válaszolni, csak bólogattam, hogy nem.

A zokogó nő után,  2 korombeli lány jött.

- Sziaaaaaa Loraaaaaaa. - kiabált a hosszú barna hajú. Próbált vidámnak tűnni, de láttam, hogy nagyon szomorú. Ismerősnek tűnt.. de semmi emlékem nem volt.
- Szia .. - vittem fel a hangsúlyt és segítségkérően a másik lányra néztem.
- Liz - mosolygott.
- Szia Liz. - bólintottam. - és .. -
- Bell vagyok. - mosolygott - Mi vagyunk a legjobb barátnőid - mondta. - Emlékszel valakire?
- ööööööööö. H - Ha-Harry-re. Harry Styles-ra. Barna, göndör hajú fiú, aranyos. Azt hiszem itt ismertem meg. Ide hívnátok Harry-t? - kérleltem őket. - tágra nyílt a szemük.

*Liz gondolatai*
Harry-t? Miért pont Harry-t? Mi történt Liammel? Miért nem Liam?

*Lora*
- Köszönöm, hogy megteszitek. - mosolyogtam.
Azt mondták a lányok, hogy itt van a kórházban csak ide kell találnia. - oké - mondtam.

Harry bejött és nagy mosollyal köszönt nekem.

- Szia Lora, hogy vagy? - kérdezte és adott 2 puszit.
- Egész jól, csak kicsit fáj a fejem. - mondtam
- Miért hívtál? - Harry
- Csak rád emlékszem. - én.
- Hogy - hogy? kérdezte és a szája 'o' formát formázott.
- Nem tudom, egyszerűen csak te jutsz eszembe. Vagyis érted.. Mikor kérdezték, hogy emlékszem-e valamire csak te ugrottál be.
- És mi van Liamm-el? - H.
- Kivel? - én
- A barátoddal. - válaszolta
- Van barátom?? 14 évesen? - én
- 17 vagy Lora. Tudod, hogy hol vagy?
- Magyarországon.
- Nem, nem. London-ba vagy.
- Hogy miiiiiiiiiiiiiiii? Mit keresek Londonba? - nagyon összezavarodtam
- Az lesz a legjobb ha Emily, a nénikéd elmesél mindent. Most itt hagylak. - nyomott a fejemre egy puszit és kilépett az ajtón. -

Egy felzselézett hajú srác aggodalmaskodva járkált a folyosón. Néha benézett az ablakon, néha elfordult.
Sok fel-le járkálás után, végre bejött.

- Szia Liam vagyok. - mutatkozott be - szóval ő lenne a barátom -
- Én Lora, nyújtottam a kezem.
- Nem emlékszel rám? Kicsit sem? - szomorodott el.
- Nem igazán, de Harry mondta, hogy te vagy a barátom. Igaz ez? - kérdeztem
- Igen ... - Liam. - Annyira sajnálom Lora, ha nem hívtalak volna fel. Basszus. Az egész az én hibám. - kitört belőle minden.
- Arra emlékszem, hogy egy lesifotós fényképezett, és hogy egy autó nagyot fékezett.
- Közben velem telefonáltál. Azt beszéltük, hogy hova megyünk ma. - mondta a srác. - Nagyon sajnáltam, hogy magát hibáztatja.
- Nem a te hibád volt. Senki hibája nem volt. Véletlen volt. - nyugtattam, és utána megöleltem. Erősen visszaölelt a "barátom".
Liam kiment és láttam, hogy teljesen letört. 5 fiú ült a terem előtt. Csak Harry-t, és ugye Liam-et ismertem fel. Még egy ismeretlen lány volt, hosszú barna hajú. A szemkontaktus után ő is bejött.

- Szia Adele vagyok, Niall barátnője. Niall, a szőke srác. Tegnap együtt voltunk és rengeteget beszéltünk. Miattad jöttem össze Niall-el. - és megölelt. - Behívjam a barátnőid? - Huh, ez elsőre sok volt, de ráhagytam
- Igen légyszíves, de te is maradj itt. - mondtam - Adele, behívta az előbb megismert legjobb barátaim.
Közben jött egy üzenet a telefonomon.

- Legközelebb tényleg meghalsz. x Feladó: Ismeretlen

Ez az sms nagyon felzaklatott. A barátaim képébe nyomtam a telefont. Ez kicsoda?