Tizenötödik rész.

Megint zaklatott lettem. Ahogy láttam az amnéziám alatt is, jött egy sms-em Tőle.
Megmutattam a lányoknak a telefont. Liam kérdőn nézett ránk. Most már muszáj volt neki is elmondani.
- Van valaki. Aki mióta úgymond, együtt vagyunk, írogat nekem. -
- Megnézhetem? - odaadtam Liam kezébe a telefont, és láttam, hogy az arca teljesen "elborul". - Ez miattam van. -
- Dehogy van miattad - öleltem meg. - Csak valaki a magáénak akar tudni.
- Nem. Miattam írnak neked ilyeneket. - mutatott a telefonra. - Cserélj számot. ű
- Az lesz a legjobb. - majd ledobtam a komódra a készüléket. - Itt alszol ma velem? - kérleltem Liam-et.
- Persze - mosolygott.

Liam nagyon jó hálótárs. Az újdonsült macim. Hátulról megölelt és így elaludtunk.

*Reggel*
Kinyitottam a szemem. Egy teljesen ismeretlen helyen voltam. Egy barna hajú fiú feküdt mellettem, aki hátulról átölelt. Gyorsan kiugrottam az ágyból.

-T-t-te ki vagy? - kiabáltam
- Mi a baj Lora? - kérdezte a fiú.
- Még a nevemet is tudod? Honnan ismersz? és mit keresel itt? -

Nem vártam meg a válaszát, felvettem egy hosszú kabátot, megfogtam a táskám és kiszaladtam a házból. Nem tudtam hol vagyok.
Elkezdtem az autók után sétálni, úgy látszott, hogy a központ felé mentek. Beültem egy kávézóba. Volt a zsebembe egy kevés pénz, amiből vettem egy kávét. Rengeteg gondolat volt a fejemben. Először is.
Mit keresek én itt? Hol van anya? Hol a tesóm? És miért nem vagyok Pesten? Miért van minden angolul kiírva? Még szerencse, hogy régebben Emily, a nénikém tanított nekem angolt. Most enélkül, még ennyit se tudnék, mint most. Idegesen markoltam a poharamba. A táskámban kutattam mikor jött egy sms-em.
- Mi van kislány, eltévedtél? x Feladó: Ismeretlen
Ki írhatott nekem? - gondolkoztam - Ekkor odajött hozzám egy kedves lány.
- Szia Abby vagyok. Nagyon zavartnak tűnsz. Baj van? - érdeklődött.
- Semmire nem emlékszem. Hol vagyok? és miért nem tudok semmit? - öntöttem ki az újonnan megismert lánynak a lelkem.
- Azon tudok segíteni, hogy hol vagy. Londonban, szivem. Viszont azt már nem tudom, hogy miért nem emlékszel semmire. Sajnálom - mondta
- Bemutatnád a várost? Legalább elterelem a figyelmemet. - kértem
- Hogyne - mondta mosolyogva. - Indulhatunk?
- Igen.

Kiléptünk a kávézó ajtaján. Egész meleg volt, a nap kellemesen sütött. Zajos volt aznap a város.
Egy óriáskerék felé vettük az irányt.
- Ez a London Eye. Ugye innen mindent lehet látni. - nevetett
- Gyönyörű.
- A következő a Big Ben lesz. A közelébe pedig van egy híres piros telefon fülke. Ha szerencsénk van még, a 2 emeletes buszra is feltudunk ülni.
- Izgalmasnak hangzik. De ugye, nem gond, hogy megkértelek? - kérdeztem
- Dehogy. Mindig is szerettem volna körbe vezetni valakit. -
- Köszönöm. - hálálkodtam

10 perc múlva ott voltunk a Big Ben-nél. És igen, sikerült felülnöm egy piros buszra.

- Szereted a One direction-t? - kérdezte Abby.
- Az micsoda? - én
- Egy angol fiú banda. 5-en tagok. Csak gondoltam szólok, mert itt vannak.

Láttam, hogy rengeteg lány szalad oda egy fekete autóhoz.

- Nem baj ha oda megyünk? Csak mert személy szerint imádom őket. - Húzott Abby.
- Dehogy. Szívesen megismerem őket. - válaszoltam

Az autóhoz sétáltunk. Vagyis inkább futottunk. A fiúk épp dedikáltak. És akkor megláttam, azt a fiút akivel reggel találkoztam. Szerintem ő is észrevett. Sokáig engem nézett, gondolom biztosra akart menni, hogy én vagyok-e. Ezek után elkezdte a nevemet kiabálni. Nagyon megijedtem. Honnan ismer ez a fiú? Némi gondolkodás után, elkezdtem rohanni. Tiszta erőmből futottam. Miután kiakartam köpni a tüdőmet. Valaki megfogta a karom.

- Végre megvagy. Mi a baj Lora? Miért futsz előlem? Miért bujkálsz? - aztán átfutott valami az arcán -
Visszatért az amnéziád. - jelentette ki.
- Mi vagyok? és honnan ismersz? Ki vagy te? Hagyj már békén. KÉRLEK. - elkezdett hullani a könnyem.
- Lora! Kérlek. Ne mondd ezt. Szeretlek. - mondta
- Értsd már meg, hogy mi nem ismerjük egymást. - utálok kiabálni, és főleg ezzel a sráccal aki túl kedves volt velem. - Kérlek, nagyon szépen. Hagyj békén . - mondtam neki és ott hagytam. Baromira sajnáltam, igaz nem ismertem. Tovább már nem jött utánam.
Egyszer még hátra néztem, a falnak dőlve ült a koszos földön.
Reméltem, hogy megtalálom Abby-t. Miközben kerestem a sötét utcákon, egyetlen ismerősömet, a fiú szavai visszhangoztak a fejemben. - Visszatért az amnéziád. - Mi van ha tényleg amnéziás vagyok? Mi van ha tényleg ezért nem emlékszem semmire. Valaminek történnie kellett, hogy kihagyjon az agyam. De mi volt az?
Aztán megpillantottam Abby-t. Egy lánnyal beszélgetett, egymásnak mutogattak egy dedikált papírt. - Nézd az enyémet Harry! Sajnos Liam elfutott (aztán fura képet vágott) - Az enyémet pedig Louis. - mondta a másik lány. Abby elővett egy cigit. Elkezdte szívni. Megkínálta a másik lányt, aki ugyanúgy tett, mint Abby. Mikor odaértem hozzájuk, engem is megkínált, de nem vettem belőle.
- Most nem, köszi. - mondtam
- Ismered Jess-t? A legjobb barátnőm.
- Nem. Még nem volt szerencsém. - Szia Lora vagyok - nyújtottam a kezem. - Ehelyett a szőke tetovált lány megölelt.
- Üdv a családban újonc.

Még mászkáltunk a városban 2-3 órát, aztán mondták a lányok, hogy haza mennek.
Először beleegyeztem, aztán eszembe jutott, hogy nincs hova mennem.
- Figyeljetek lányok. Tudom, hogy még csak most ismertük meg egymást, de nincs hova mennem. Nincs otthonom.
- Akarsz nálunk aludni? - kérdezte Abby
- Nagy baj lenne? De csak ma este. Holnap keresek valami lakást... - mondtam
- Gyere cicavirág. - mosolygott - Veszek valamit, mindjárt jövök. - beszaladt egy kis boltba, és egyedül hagyott Jess-el.
- Szóval, mi szél hozott Londonba? - kérdezte érdeklődve

Közben jött egy sms-em. Megnéztem a telefonom.

- Ha eszedbe jut valami, kérlek hívj, hiányzol Szivem. x Feladó: Liam**

És időközben egy másik is.
- Csöves lettél, kis köcsög? :)) x Feladó: Ismeretlen