Tizenhatodik rész.

Fogtam és kinyomtam a telefonomat. Engem most már senki ne keressen. Két barátom van.

- Nem tudom, hogy kerültem ide. Valaki azt mondta amnéziám van. Lehet, hogy ezért nem emlékszem semmire. - válaszoltam Jess-nek.
- Aha, értem. És mi ez a ruha rajtad? -
- A pizsamám, és egy kabát. - vörösödtem el. Tényleg. Az egész városba egy pizsamába járkáltam. -
- Ez gáz. Már boccs - röhögött Jess. - Holnap veszünk neked valami elfogadható göncöt. - mondta
- Jó lenne. De nem fogadhatom el.
- Ne hülyéskedj már. Holnap vásárlunk. Nincs nemleges válasz - kacsintott

Abby kijött a boltból. Egy fehér környezetbarát táska volt nála.
- Mehetünk.

10 perc volt az út. Meglehetősen kis házuk volt, de otthonos. Az újonnan megismert barátnőm körbevezetett.

- Mostantól ez a szobád, amíg itt laksz. Mutatott egy kis, sötét szobára. Nekem személy szerint tetszett. Nem volt vele bajom.

Reggel Abby keltett.
- Kelj már fel! Hogy bírsz ennyit aludni? - röhögött
- Kimerült vagyok mostanában.
- Ok. Most megyünk vásárolni. - nem hagyott sok gondolkodási időt. Letépte rólam a takarót, és már is az ajtóban álltam.

20 perccel később már egy városi ruhaboltban próbáltuk a ruhákat. Elég furcsa darabokat hozott Jess.
- Köszönöm, hogy ennyire törődsz velem, de ez nem az én stílusom.
-LEHET, de ha felveszed beleszeretsz. - Egy próbát megért gondoltam . -
- Voilá. - mutattam meg magam. -
- Hallod baszki. Kibaszott jól nézel ki. - szóval Jess ilyen káromkodós típus. -
- Köszi. De nem hiszem, hogy futja nekem erre.
- Meghívlak egy ruhára. lol. - Ne parázz, szeretni fogod. -
- Biztos? - kérdeztem vonakodva
- Biztos.

- Akkor mehetünk is. - mondta - Látod valahol Abbyt?
- Nem igazán. Ja de! Ott van nézd! Hátul a nadrágoknál, mutattam a sorra. Abby valamit nyomkodott a telefonján és visszajött hozzánk.
- Akkor mehetünk? - kérdezte
- Igen. - mondtuk egyszerre.

Amúgy vissza kapcsoltam a telefonom, kell ha eltűnnék. De nagy hiba volt. 108 nem fogadott hívás és 20 sms várt rám. Hagyjanak már békén! Az utolsó különösen nem érdekelt.

- Mi van Ribikém, már mások vesznek neked ruhát? Feladó: Ismeretlen

Ha lesz egy kis pénzem, esküszöm lecserélem a telefonomat. Amúgy még valami Liam írt 1000 sms-est, Liz és Bell is. Meg valami Emily és hívtak is sokszor. TÚL SOKSZOR.

- Nem akartok csinálni egy közös tatoo-t? Tök menő lenne. A barátságunk jelképéül - Vetette fel az ötletet Jess.
- Jó ötlet. - mondta Abby.
- Hát nem tudom. Még soha nem csináltam tetkót. Fájna.
- Nem fáj - bátorítottak

10 perc múlva egy Tatoo szalonba voltam.
- Kezd te Lora.
- Muszáj? - vonakodtam
- Jó lesz. - mondták egyszerre.

Már épp hozzám ért volna a tű, mikor egy hatalmasat kiáltottam.
- Ne érjen hozzám! - Minden beugrott. - Hol van Liam? És mit keresek itt?
- Azt tudom, hogy kik vagytok, de miért hoztatok ide? - hadartam - Liammel akarok beszélni! Azonnal.
A tetováló ember nagyon megijedt a hirtelen kitörésem miatt.
- Ne kiabálj már Lora. Maga meg ne legyen ilyen nyomorék. - szólt ránk Jess. Abby csak bátorítóan megveregette a vállam.
- Milyen Liam? - kérdezte - Liam Payne. A barátom. - elkerekedett mindkettőjük szeme. Az a Liam Payne? Az 1D-s? - Igen - mondtam. - és ha most megbocsátotok, mennem kell a világ legjobb barátjához. Köszönöm a ruhát Jessica. Ígérem kifizetem, miután rendezem a dolgaim. -
- Hagyd csak, Lora. -

Majd kirohantam. Először megpróbáltam felhívni Liam-et. Csak hangposta volt. Gondolkoztam, hogy hol lehet. Elkezdtem rohanni, teljes erőmből. Csak azon voltam, hogy bocsánatot kérjek Liam-től. Elmentem a fiúk házához, de csak Louis és Eleanor voltak ott. Azt mondták, hogy elment valahova egyedül. Megkérte őket, hogy ne keressék sehol, sehogy. Második utam a Starbucks-ba vezetett. Nem volt ott Liam. Utána megnéztem a kis boltba ahova elvitt engem először, de semmi. Gondolkoztam, rengeteget. Vajon hol lehet? és mit csinál? Hiányzott Liam nagyon. Aztán beugrott. Ahol először beszéltünk. A koncert helyszínén.
Odarohantam. És IGEN. EZ AZ . A barátom ott volt.

- Liam! - kiabáltam, de nem fordult meg. Egy sötét kapucnis pulcsi volt rajta. Oda futottam a maradék erőmmel és megöleltem. - Annyira sajnálom, Szivem. A hülye amnézia az oka. - Liam megfordult és egy könny csöppent le az arcáról.
- Lora, emlékszel rám? Annyira hiányoztál. - ölelt szorosan magához.
- Igen, de többet ne hagyd, hogy elmenjek. Majdnem lett egy tetoválásom. És ez a ruha. Fertelmes.
- Menjünk haza, Lora. - nyomott egy puszit a számra.
- Hiányoztál. - öleltem meg még egyszer.

Liam-mel haza mentünk. A szobánkba 5 milliárd zsepi szét volt dobálva. Senki nem volt otthon.

- Liam, elkísérnél kicserélni a telefonkártyámat? - kérleltem.
- Persze - nyomott egy puszit a fejemre. Mielőtt elmegyünk, nem akarsz átöltözni? - mondta - Persze engem nem zavar -
- Nagyon vicces vagy. Mindjárt jövök. - pusziltam meg

25 perc múlva már a boltban voltunk.

- Tehát számot akar cserélni. - mondta a szemüveges nő az üzletben.
- Igen.
- Tessék - adta a kezembe az új kártyámat és a blokkot.

Beültünk egy kávézóba és kicseréltem a kártyát.
- Remélem többet nem ír.
Megjött a rendelésünk és vele egy sms-es is.

- Azt hitted, hogy le rázhatsz? Soha nem szabadulsz meg tőlem.;) x Feladó: Ismeretlen